MADRID, A VÁROS, AMI SOHA NEM ALSZIK
Egy nyaralás története, 2012. 09. 28 – 2012. 10. 07.


1. nap
Az utazás

A bőröndök útra készen álltak, leszámítva 1-2 apróbb dolgot, amit még reggel bepakoltunk. A repülőre személyenként csak egy kézipoggyász felvitelére volt lehetőség, mivel külön poggyászjegyet a magas ár miatt nem vásároltunk. A kézipoggyász maximális mérete is meg volt határozva, sőt még a max. súlya is, így nagyon figyeltünk, miket rakunk bele és mennyit. Csak a szükséges dolgokat vittük, váltás ruhát is csak 3-4 napra elegendő mennyiséget. Persze így Madridban majd mosnunk kell, de az legyen a legkisebb gond. Délelőtt 11 óra körül beszálltunk Attila Skoda Feliciájába és elindultunk Budapestre a reptér felé. A Park&Fly Repülőtéri Parkoló felé vettük az irányt, itt lefoglalt helyünk volt a 10 napos parkolásra. Kényelmesebb volt így az utazás, mint busszal vagy vonattal, ráadásul a késői hazaérkezés miatt a legkézenfekvőbb megoldás, arról nem is beszélve, hogy innét kisbusszal ingyen átszállítottak minket a repülőtérre.


A kártya, amit a parkolóban kaptunk

Elég korán, délután 2 óra körül érkeztünk a Ferihegyi Repülőtér T2-es termináljának B épületébe. A repülő csak 17:25-kor indult, és a checkingelést csak 2 órával az indulás előtt kezdték meg, így elég sok időnk volt előtte. Leültünk egy büfé előtt lévő asztalhoz, hogy ne kelljen állva várakoznunk. A mellettünk lévő asztalnál több spanyol fiatal beszélgetett, unalmamban próbáltam kivenni miről társalognak, de szégyen vagy sem, nem sokat értettem belőle. Sajnos rá kellett döbbennem és a Madridi tartózkodás során méginkább, hogy nagyon sokat felejtettem. Persze ha van szótár a kezem ügyében, akkor nincs gond, de maguktól már nem mindig jönnek elő a megfelelő szavak.
Végre elkezdődött a check in és beálltunk a sorba. Viszonylag elől voltunk, ahhoz képest, hogy mennyien várakoztak még utánunk. Miután végeztünk, a nő mutatta az irányt, hogy merre menjünk. Igen ám, de mivel egyikünk sem repült még, így elég bizonytalanok voltunka a helyes irány tekintetében. Tanakodásunkat más is észrevette, odajött hozzánk egy krishna hittérítő, felajánlva segítségét. Megmutatta merre kell mennünk a poggyászellenőrzésre, cserében persze várt némi adományt. Attila nagylelkű volt és 500 Ft-al megajándékozta, amiért cserében kapott egy könyvet. Elindultunk a hittérítő által mutatott irányba, ott meg is találtuk a mi sorunkat. Ahogy várakoztunk, láttuk, hogy különböző kiírások vannak: kérjük a gyorsabb ellenőrzés végett vegye le a kabátját, övét, cipőjét, stb… Ezeknek megfelelően cselekedtünk, az átjárónál mégis besípoltam. Na persze nem csodálkozom rajta, fülbevaló, lánc, óra… Egy alapos motozás után engedtek csak tovább, még a zsebeimet is ki kellett forgatni. Utazás előtt olvastam olyan hajmeresztő dolgokat interneten, hogy sokmindent elkoboznak a kézipoggyászból, pl. kisolló, körömreszelő és állítólag a folyadékmennyiség is max. 100 ml-es lehet. Mi igyekeztünk ezeket betartani és nem vittünk magunkkal tiltott dolgokat, de nem láttam, hogy bármit is elvettek volna valakitől. Vagy a szabályok enyhültek vagy az ellenőrzés volt kevésbé gondos…
Ezután már csak egy dolgunk volt, megkeresni a mi gépünkhöz a kaput. Igen ám, de ez nem volt egyszerű dolog. Először egy útlevél ellenőrzéshez keveredtünk, persze rossz helyre, mert Madridba nem szükséges útlevél. Ott közölték velünk, hogy az A13-as kapuhoz menjünk. Csak egy baj volt… Az A13-at A3-nak értettük, így a Wizard madridi járatánál kötöttünk ki. Kezdtem elveszíteni a türelmemet… Kénytelen voltam megkérdezni az egyik kapunál álló őrt, hogy a Ryanair madridi járata honnét indul. Végre megtaláltuk az A13-as kaput. Utólag rájöttünk, hogy mindez ki volt írva a kivetítőkön, csak meg kellett volna néznünk. Sebaj, most már ezt is tudjuk. A kapunál még megnézegették néhány utas bőröndjét, hogy be fog-e férni a gép csomagtartójába, de ott sem akadékoskodtak senkivel. A mi csomagjaink meg bőven alatta voltak a maximális értéknek, úgyhogy azt meg sem nézték.
Csak pár perccel a gép indulása előtt engedtek minket ki a kapun, hogy egy jó 5 perces séta után végre felszállhassunk a repülőgépre. Jól helyezkedtünk, mert viszonylag elől voltunk és még rengeteg szabad hely volt a gépen, így több hely közül is választhattunk, hova akarunk ülni. 3-3 ülés volt egymás mellett mindkét oldalon. Attila ült az ablak mellett, én középen, majd később egy spanyol férfi is leült mellénk a külső ülésre. A szárnyhoz közel ültünk, így az ablakból közvetlenül azt láttuk. A gép tele volt, egyetlen szabad hely sem maradt felszálláskor. Nem hiába az egyik legolcsóbb légitársaságról beszélünk, az olcsó árak pedig vonzzák az embereket…
Elkezdődött a felszállás. Nagyon izgatott voltam. Ahogy beindította a pilóta a gép motorját, az izgalom egyre nőtt bennem, nemsokára felemelkedünk… Miután elrugaszkodott a kifutópályáról a gép, elkezdett emelkedni. Furcsa érzés volt, leginkább arra emlékeztetett, mikor liften megyünk felfelé, csak sokkal erőteljesebb az emelkedés. Én kicsit szédültem tőle, alig vártam, hogy elérjük a megfelelő magasságot. Jó volt fentről lenézni a városra. A házak olyanok voltak onnét nézve, mintha csak makettek lennének. Mire pedig elértük a teljes magasságot, ezek a kis makettek apró pici pontokká zsugorodtak. Pár perc repülés után befelhősödött az ég, így már a tájat sem láthattuk magunk alatt. Bármerre néztünk, gyönyörű fehér felhőket láthattunk. Érdekes látvány volt. Sajnálom, hogy nem csináltunk róla képet, de mielőtt felraktuk a poggyászt a csomagtartóba, nem vettük ki belőle sem a fényképezőgépet sem a telefont, a spanyol férfit meg nem akartam már felállítani azért, hogy kivehessem. Arról nem is beszélve, hogy nem lett volna könnyű dolog kihalászni a cuccok aljáról. Az út nyugis volt, 1-2 kisebb turbulenciától eltekintve, amiktől eleinte kicsit megrémültem, de aztán megszoktam. Attila mondta rá mindig, hogy rögös az út. :-) Ilyenkor kicsit megremegett a gép, de tényleg olyan érzés volt, mint amikor kocsival megyünk egy rosszabb úton. Aznap alig ettünk valamit, úgyhogy már jócskán éhesek voltunk, de a repülőn méregdrága volt minden, 2 db 2 dl-es kóláért 5 eurót fizettünk… Este háromnegyed 9 körül érkeztünk Madridba. A hangosbemondón bemondták, hogy Madridban esik, ezért turbulenciára lehet számítani leszállásnál. Vagy kétszer ki is billent oldalra a gép, na akkor kicsit megijedtem, de ettől eltekintve gond nélkül lerakta a pilóta. Az utasok megtapsolták.
A Ferihegyi repülőtérrel ellentétben itt nem lépcsőn kellett leszállni a repülőről, hanem hozzácsatlakoztattak egy átjárót, ami egyenesen bevitt az épületbe, így ott elkerültük a megázást. Több útbaigazítást követően jó egy óra múlva megtaláltuk a metró állomást a repülőtér épületében. Itt újabb probléma. Nem tudtuk, melyik oldalon kell felszállnunk, hogy a helyes irányba menjünk. Amíg Pesten szemben vannak kiírva a metróvonal megállói, itt az adott oldalon. Mire legalább 3-szor átmentünk az egyik oldalról a másikra, nagy nehezen rájöttünk. A 8-as és egyben az egyetlen repülőtérről induló metróval elmentünk a Nuevos Ministeriosig, ami történetesen a 8-as metró végállomása. Itt átszálltunk a 10-es metróra, majd a Plaza de Espanánál leszálltunk. Csak egy baj volt. Lifttel mentünk fel a felszínre és így a Plaza de Conde Toreno-nál lyukadtunk ki. Ezzel csak az volt a gond, hogy a szállodába vezető útvonalat a Plaza de Espanától írtam le otthon…
Mikor kiszálltunk a liftből, a kitartó és szűnni nem akaró esőzés ellenére egy nyüzsgő város képe tárult elénk. Legalább 5 percig tanácstalanul álltunk a lift mellett, míg végül elindultunk az egyik irányba. Valami azt súgta rossz felé megyünk, ezért visszatértünk a kiinduló ponthoz, majd az útvonal leírásomban is szereplő Calle de Amaniel felé vettük az irányt. Elég hosszú utcácska ez és a leírás szerint arról az útról kell ráfordulni a Calle de la Palmára, ahol a szállásunk található. Még mindig nem tudtuk jó irányba haladunk-e, ezért bementünk egy út mellett található élelmiszer boltba és megkérdeztük a kínai eladót. Megnyugtatott, hogy jó az irány és a következő utca után kell majd befordulni. Hamarosan fel is tűnt az utcanévtábla: Calle de la Palma. Onnét már nem volt messze a szállás. Hostal JemasacaPalma 61. Elég nagy betűkkel tárult a szemünk elé a HOSTALES felirat kivilágítva az egyik háztömb előtt. Viszont megzavart, hogy a szálloda teljes neve nem volt feltüntetve. Egy kicsit túl is mentünk rajta, de a házszámok alapján beazonosítottuk, hogy annak kell lennie. Először nem találtuk a csengőt, de egy hibás kísérlet után /máshoz csengettünk be/ sikeresen megtaláltuk. Mondtam a nevem és hogy itt foglaltunk egy szobát. Már várhattak, mert miután a nevemet kimondtam, rögtön kinyílt az ajtó. Nekem kicsit furcsa módon, a 2. emeleten volt a recepció. Valahogy a földszintre vártam volna… De hát ez egy másik ország, hozzá kell szoknunk, hogy nem minden úgy van, mint itthon. Sikeresen bejelentkeztünk, majd kifizettük a szállást. A férfi nagyon kedves volt, kaptunk egy térképet és még azt is elmondta, hogy milyen helyeket érdemes meglátogatnunk, bár anélkül is tudtam. A szobánk az 1. emeleten volt, a 108-as szám alatt. A recepciós bekísért minket és közölte velünk, ha nem szeretnénk, hogy zavarjanak minket, akkor tegyük ki az ajtóra a „Ne zavarj” táblát., máskülönben a takarítónő be fog menni takarítani. Megkérdeztem hol lehet ilyenkor valamit enni és nem gond-e, ha leugrunk vacsorázni, de közölte hogy 24 órás recepció van, bármikor jöhetünk-mehetünk. Távozása után alig pár perccel kopogtak az ajtónkon. Ismét ő volt, 2 borítékot tartott a kezében. Tudtam mi van bennük. Megköszöntem és elvettem tőle. A borítékokban nem más, mint a Real Madrid - Deportivo meccsre és a 6.-án tartandó bikaviadalra szóló, előzetesen megrendelt jegyek voltak. Jó érzés volt a kezemben tartani őket és a hűvös, esős, jó fél órányi séta után, feldobta egy kicsit a hangulatunkat. Az utazás előtt aggasztott, hogy vajon tényleg kihozzák-e majd a szállásra…


Meccsjegy


Bikaviadal jegy

Kicsit berendezkedtünk a szobába, kipakoltuk néhány cuccunkat, majd elővettem a telefonomat, hogy küldjek egy sms-t az épségben való megérkezésről az otthoniaknak. Nos igen, ez sem ment simán. A Telenor-os szolgáltatót természetesen nem találta a készülék, de helyette kiadott 4 másik elérhető hálózatot. Miért is ne, pont az utolsó, a Movistar volt az, amit használni tudott, pedig már épp kezdtem feladni. Az sms-t utána már gond nélkül elküldte. Ezután ismét ki az esőre. Nagyon fáradtak voltunk és nem sok kedvünk volt újra eláztatni magunkat, de mint tudjuk, az éhség nagy úr. Először a recepciós által ajánlott San Bernardino utcában kerestünk valami éttermet, de a kisebb bárok kivételével az éttermek már zárva voltak, ami nem is csoda, hiszen éjjel 1 óra felé járt már az idő. Visszamentünk a La Palma utcába és inkább ott kerestünk egy bárt, ahol ehetünk valamit. A szállásunk közelében lévő pici szórakozóhelyre esett a választás, ahol különböző hot-dog-okat és más, általunk nem ismert ételeket fedeztünk fel az ajtó elé kirakott táblán hirdető ajánlatokon. Bementünk, bár gyakorlatilag tele volt. A pultnál nagy nehezen szorítottak nekünk helyet, ahol elfogyaszthattuk a hot-dogunkat egy citromos-jeges Coca-colával. Egyébként ez Madridban gyakori volt, hogy ha Coca-colát kértünk, tettek bele citromot is, a jég pedig mindenhol járt hozzá. A hot-dog nagyon finom volt, bár kicsit furcsálltam, hogy a virslit héjában sütötték meg /nem főzték!/, és héjastól tették bele a szendvicsbe. Persze ehető volt a héja, nem műbőr.
A vacsora után visszamentünk a szállásunkra. Ágynemű nem volt, viszont a szekrényben találtunk egy nagy pokrócot, jobb híján azzal takaróztunk, de nem is kellett oda vastagabb takaró, kellemes idő volt a szobában, a pokróc pedig elég nagy volt ahhoz, hogy mindketten kényelmesen elférjünk alatta.

Néhány kép a szállásról:


A hostal épülete


A recepció


A folyosó


Alvás van :)


Egy kis rendetlenség... Nem is mi lennénk...:)


A csillár


A fürdő bejárata


Attila és a San Miguel


Fürdőszoba részlet

A szoba nagyon tiszta volt, minden nap kitakarították, amikor elmentünk "otthonról" és nem volt kitéve a "Ne zavarj" tábla.






Körkérdésünk
Értékeld honlapomat
Összes válasz: 6
Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Belépés
Naptár
«  December 2018  »
HKSzeCsPSzoV
     12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31