MADRID, A VÁROS, AMI SOHA NEM ALSZIK
Egy nyaralás története, 2012. 09. 28 – 2012. 10. 07.


5. nap
A Királyi Palota

A mai napon a Királyi palotát látogattuk meg. Szintén kora délután indultunk városnéző körutunkra, mint szokás szerint. Ezúttal a Calle San Bernardo-n lévő metróállomásról indultunk, a 2-es metróval az Opera megállóig.

A Királyi Opera a Plaza de Izabel II., azaz a II. Izabella téren áll. A teret egykor csatornák hálózták be, a környékbeliek ide jártak mosni, sőt fürdő is épült. A városba látogató színházi vándortársulatok látván, milyen forgalmas a hely, a 17. században itt kezdték el műsoraikat előadni. 1703-ban egy olasz vállalkozó elhatározta, hogy állandó színházat építtet. A régi színházat később lebontották, helyére immár V. Fülöp rendeletére újat emeltek. A meglehetősen rossz állapotban lévő épületet 1817-ben ismét lebontották, hogy újat építsenek a helyére, de az építkezést csak 1850-ben fejezték be. Az épület több átépítésen ment keresztül, mire elérte mai formáját.
Az épület hatszögletű, szabálytalan. A szokatlan alaprajz a rendelkezésre álló terület szűkösségével magyarázható. Ez a belső kialakítást is nagyon megnehezítette.


A Királyi Opera épülete előtérben II. Izabella szobrával

Íme néhány kép a teret körülölelő épületekről:


Plaza de Izabela II.


Plaza de Izabela II.


A Királyi Színház és Mozi épülete a Plaza de Izabela II-n


A téren, az Opera épülete előtt található II. Izabella emlékműve, a romantika királynőjét ábrázoló szobor.


II. Izabella szobra


II. Izabella szobra, háttérben az Opera épületével

Az Opera épülete mellett elhaladva a Plaza de Orientére jutunk, ami a Királyi Palotától keletre fekszik. Egykor a királynő kertjei, valamint a királyi könyvtár és a kincstár épületei álltak itt. A teret Bonaparte József hozta létre, aki Versailles-i és párizsi mintára egy hatalmas zöld sávot szándékozott kialakítani a a palotától egészen a Solig. Mindent, ami a tervezett tér helyén állt, le kellett bontani, de szerencsére Bonaparténak minden épület lebontására már nem maradt ideje. A tér mai képe II. Izabella uralkodása idején alakult ki. A királyi gárda minden hónap első szerdáján déli 12 órakor vonul fel XIII. Alfonz kori egyenruhában.


A Plaza de Oriente kertje


A Plaza de Oriente kertje


Plaza de Oriente


Plaza de Oriente

A téren található IV. Fülöp király szobra. Ez volt az első olyan lovas szobor, amely a lovat ágaskodva, csak hátsó lábaira támaszkodva ábrázolja.


A Plaza de Oriente, háttérben IV. Fülöp király lovas szobrával


IV. Fülöp lovas szobra


Szökőkút IV. Fülöp szobra alatt


A szobor talapzata

A tér két oldalán királyszobrokat láthatunk. Ezeket a Retiro parkban állókkal együtt a Királyi Palota homlokzatára szánták, de végül itt helyezték el őket.
A madridiak szerint V. Fülöp felesége, Izabella királyné akadályozta meg, hogy a szobrok a helyükre kerüljenek. A királyné babonás volt: egyszer álmában hatalmas földrengés sújtotta Madridot, a királyszobrok lezuhantak a palota homlokzatáról, s egyikük pont a királynőre esett és agyonzúzta. A király felesége ijedtségét látva módosíttatta a terveket. Ez a legenda azért valószínűtlen, mert a kétszeres életnagyságú szobrokat III. Károly faragtatta. Úgy tartják, hatalmas súlyuk miatt nem kerültek fel a palota homlokzatára.
Az Ibériai-félszigeten egykor uralkodó keresztény királyokat ábrázoló szobrok nem időrendi sorrendben állnak.
Sajnos csak két szoborról csináltunk fényképet, mert úgy terveztük, hogy előbb megnézzük a Királyi Palotát belülről és majd kifelé jövet szemléljük meg a királyszobrokat, de végül elfelejtkeztünk róla...


Királyszobrok a Plaza de Oriente-n

A tér mögött megpillantjuk a Királyi Palotát.


A királyi Palota Plaza de Oriente felőli oldala

A Palota alaprajza közel négyzet alapú, közepén egy patio található, amelynek minden oldala 50 méter hosszú. A kovácsoltvas kapu mögött fekszik a Felvonulási tér, itt rendezték a királyi parádékat. A teret 2 oldalt épületek szegélyezik. A jobb oldali szárny 1783-ban lett kész, a bal oldalin a mai napig dolgoznak. A ma látható árkádok a kovácsoltvas díszkerítéssel együtt csak 1847-ben készültek el. A bal oldali árkádsorból a folyó másik partján húzódó Casa de Campora nyíló remek kilátás miatt nyitva hagytak néhány boltívet, így megcsodálhatjuk az egykori királyi vadászerdőt, az El Pardot, kivételesen tiszta napokon pedig ellátni egészen az Escorialig.


A Királyi Palota belső udvara


A Királyi Palota belső udvarának díszes lámpája


A Királyi Palota árkádsora


A Királyi Palota belső udvarának folyosója


A Királyi Palota belső udvara az árkádsorral


A Királyi Palota belső udvarának folyosója


A Királyi Palota belső udvara az árkádsorral


A Királyi Palota kovácsoltvas kerítése


A Királyi Palota


Kilátás a Királyi Palota árkádjaiból

Az épület főhomlokzata a Plaza de Almería irányába néz, melyen öt kapuzat található. Középen, az óratornyocska alatt helyezkedik el a királyi címer.


A Királyi Palota főhomlokzata


A Királyi Palota főhomlokzata

Először a palota oldalszárnyában található helyiségeket tekintettük meg. Jegyvásárlás után egy ajándékboltot találtunk, ahová bementünk szétnézni. Vettünk pár ajándékot az itthoniaknak, Attila magának egy sörbontót. Ezt követően a Királyi Fegyvertárat látogattuk meg.A 11. századtól kezdődően mutatja be többek között a legendás El Cid, III. Szent Ferdinánd király, a Katolikus Királyok, az utolsó arab uralkodó, Boabdil, valamint Mexikó meghódítója, Hernan Cortés és mások fegyvereit, páncéljait. Nagyobb részük valójában csak felvonulási célokat szolgált, tehát díszöltözetek, csatában soha nem használták őket.


Belépőjegy a Királyi Palotába


A Királyi Gyógyszertárt az egykori Botika (patika) tárgyait, eszközeit mutatja be. Érdemes megszemlélni az üvegcsék és a mai szemlélő számára kuriózumnak tűnő tárgyakat, amelyek segítségével nem is olyan régen még emberéleteket mentettek.


A Királyi Gyógyszertár egyik helyisége

A főhomlokzat látogatók számára fenntartott kapuján belépve az előcsarnokba jutunk. A hintók ünnepélyes alkalmakkor egészen a díszlépcső aljáig jönnek, hogy utasaik hamarább az épületbe juthassanak. A lépcsőfeljáróval szemben III. Károly szobrát láthatjuk.


III. Károly szobra

A ma látható díszes lépcsőház 7 méter hosszú, a lépcsőfokok San Augustínból származó márvány monolitok. A fokok alacsonyak és mélyek, tehát a lépcső emelkedése nem túl meredek. Ez fontos volt akkoriban, hiszen az előkelő hölgyeket (és néha az urakat is) hordszéken vitték fel az emeletre.
Felfelé sétálva két márványoroszlánt látunk. A mennyezetet Conrado Giaquinto „Spanyolország, mint a vallás védelmezője” c. freskója díszíti.


A Királyi Palota lépcsőháza, felül IV. Károlyt római császárként ábrázoló szobra

A lépcsővel szemben az Őrök terme található. A mennyezeti freskón Gian Battista Tiepolo Vergiliusz eposzának azt a jelenetét örökítette meg, amikor Vénusz megbízza Vulcanuszt, hogy készítsen Aineász számára fegyvereket. A témaválasztás összhangban volt a terem katonai funkciójával. A kandalló két oldalán 2-2 aranyozott, rézmotívumokkal díszített mahagóni asztal áll. Az asztalokon francia órákat láthatunk, felettük a falakon 17. ill. 18. századi festmények másolataiban gyönyörködhetünk. A belső udvar felé néző falnál szintén egy asztal áll.
Sajnos nem lehetett fotózni a Palota belsejében, a felső 3 kép kivételével a többi nem saját, csak netről letöltött fotó.


Őrök terme

A következő helyiség az Oszlopok terme. A mennyezeten Giaquinto freskóját láthatjuk, mely a királyt ábrázolja Apollóként.A termet díszítő szobrokat Jonghellic öntötte bronzba. A mennyezetet díszítő négy dombormű a négy elemet jeleníti meg allegorikusan. A terem falain 17. századi flamand faliszőnyegeket láthatunk az apostolok történeteivel. Az Oszlopok terme volt a színhelye az ún. rituális lábmosásnak, melyet IV. Károly vezetett be: nagypéntek előestéjén 12 városi szegényt – a 12 apostol megtestesítőit – hívott meg a palotába, lábukat a nemesek színe előtt megmosta, majd velük vacsorázott. Ez a szokás Spanyolországban egészen XIII. Alfonz uralkodásáig fennmaradt. 1985-ben ebben a teremben, az ún. Szfinx-asztalon írták alá a szerződést, amellyel Spanyolország belépett az Európai Unióba. Az asztal bronzból és márványból készült.


Oszlopok terme

A Trónterem több néven is ismert. Királyok ill. Követek termének is hívják, hiszen a Madridba érkező új követek itt nyújtják át a spanyol uralkodónak megbízólevelüket. Egykor a Kézcsókok termének nevezték, mert a nagyobb ünnepeken az udvar libasorban a királyi család elé vonult, hogy kézcsókkal fejezze ki tiszteletét. A szertartást akkor tartották, amikor a családtagok külön étkeztek; a rangsorba állított udvaroncok, nagykövetek, nemesek étkezőről étkezőre vonulva tették tiszteletüket az ebédlő fenségeknél.
A III. Károly idejéből származó termet ezüsttel átszőtt vörös bársony borítja. Két hegyikristályból és ezüstből készült csillárját Velence nagykövetétől vette a király 1780-ban. A királyi trónokhoz nagy lépcsőfok vezet fel, melyet bronzoroszlánok őriznek. A terem fényét 12 pompás tükör veri vissza. A trón azonban csak másolat, az eredeti III. Károly számára készült, s ma a La Granja-i palotában áll. Háttámlájára az ő képmása került. XII. Alfonz ennek a pontos másolatát készítette el, ám a saját arcképével. XIII. Alfonz ugyanígy tett, sőt egy másik széket is csináltatott felesége, Viktória királynő számára, a királyné portréjával. Ezt a hagyományt követve a mai trónszékeken János Károly és Zsófia királyné arcmásai láthatók.


Trónterem

Következő terem III. Károly szalonja. Itt ebédelt a király, illetve itt tartotta a nyári audienciát.


III. Károly szalonja

III. Károly előszobája következik. Itt vacsorázott a király, ahogy azt Paret egyik festményén is láthatjuk. III. Károly korából kizárólag a márványdíszítés és a kandalló maradt meg. A falakat kék és sárga selyemtapéta borítja, melyet négy Goya kép díszít. Ezek IV. Károlyt és feleségét ábrázolják.


III. Károly előszobája

III. Károly öltözőszobája, vagy más néven Salón de Gasparini a palota egyik legszebb terme. Gasparinit a király hozta magával szeretett városából, Nápolyból, és megtette udvari festőjének. A terem pompáját többek között a finom rokokó stukkók, a pompás díszű márványpadlózat, a hatalmas, remek csillár adják. A falakat arany- és ezüstszálakkal átszőtt selyemtapéta borítja. A mester haláláig felügyelte a terem díszítését. Halála után, az őt követő udvari festő, Ferroni végezte el a feladatokat. A tapéták csak 1802-re készültek el, ekkor már III. Károly is 14 éve halott volt. A csillár VII. Ferdinánd korában került a terembe. A Salón de Gasparini jelentőségét leginkább az adja, hogy eredeti díszítése teljes egészében fennmaradt.


Salón de Gasparini

III. Károly átjárójának nevezett kis szoba két szoba egyesítésével jött létre, alakja ezért hosszúkás.  Két portrét láthatunk itt, az egyik Portugáliai Ferencet, a másik Stuart Jakabot örökíti meg. Goya kartonjának témája egy vaddisznóvadászat. A falak textiltapétáját 1991-ben újították fel. Ma a jelenlegi királyi pár monogramját láthatjuk rajta.

III. Károly hálószobája azzal az érdekességgel szolgál, hogy itt halt meg a palotában lakó első király. Már a palota első beosztásakor is itt volt a király hálószobája. Az ezüsttel átszőtt selyemtapétát a III. Károly rend emblémái díszítik. A király portréját, amely az uralkodót az általa alapított rend öltözékében ábrázolja Mariano Maella festette. Hasonló a mennyezetet díszítő freskó témája is, amely a III. Károly-rend megalapítását ábrázolja. Szinte III. Károly emlékteremnek tűnik a helyiség és valóban ez volt az unoka, VII. Ferdinánd szándéka. Még trónörökös korában az ő hálószobája volt a terem, melyet később öltözővé alakítottak át. A fehérre festett fabútorok gazdag aranyozott díszítést kaptak. Ez különösen jellemző volt VII. Ferdinánd korára. Az elegáns, klasszicista kandalló háromszínű márványból készült, zöld, fehér és rózsaszín. A Párizsban előállított bronzcsillár a Bourbon-liliomot formázza.

A díszebédlőt két kis szoba vezeti be. Az első a Porcelánterem. A szalon rokokó díszítései az 1810-es években elpusztult Fabrica del Buen Retiro-ban készültek. A terem eredeti funkciója máig vitatott. A legelfogadottabb nézet szerint itt volt a király fürdőszobája.


Porcelánterem

A Sárga szoba nevét selyem tapétájának színe után kapta. III. Károly idején a termet a királynő fogadószobájának szánták, így került a mennyezetre Tiepolo Junót ábrázoló freskója. Később VII. Ferdinánd hálószobája lett, aki eltávolította Tiepolo freskóját és Luis Lópezzel újat, egy szintén Junót ábrázolót festetett.


Sárga szoba

A Díszebédlőként szolgáló termet három helyiségből alakították ki. A helyiségek – étkező, öltöző és hálószoba – III. Károly feleségének lakosztályához tartoztak. Az átalakítását José Segundo de Lema végezte. A mesternek sikerült úgy összekapcsolnia három termet, hogy az egyes termekből megőrizze a legértékesebbet, a 18. századi mennyezetfreskókat. A hatalmas asztal mellett egyszerre 144 meghívott foglalhat helyet.


Díszebédlő

A Platereszk- vagy Vetítőterem következik, ami korábban a királyné első előszobája volt. XIII. Alfonz korában a család vetítőteremnek használta. Ma a királyi éremgyűjtemény darabjait láthatjuk.

Az Ezüst szoba volt egykor a királyné második előszobája. jelenleg a királyi család ezüst étkészletét láthatjuk itt más ezüstmunkákkal együtt. Az eredeti, 18. századi csodálatos ezüst étkészletet Bonaparte József beolvasztatta, hogy finanszírozni tudja a spanyol ellenállók ellen folytatott hadjáratát. A mai készlet a 19. századból származik.

A következő három terem a 18. században a mindenkori trónörökös lakosztályához tartozott.
A Sala 15-ben elhelyezett királyi porcelán étkészletet akkor csodálhatjuk meg, amikor a Hangszerek terméből újra visszatérünk ide.

Az ún. Stradivari-terem a következő helyiség. Az itt látható gyűjtemény egy mélyhegedűből, 2 csellóból és 2 hegedűből áll, melyeket a cremonai mester készített.


A Stradivari gyűjtemény egyik darabja

A Hangszerek termében ma 17-18. századi hangszereket láthatunk.

Visszasétálva a Sala 15-be megtekinthetjük V. Fülöp a Nyugatindiai Társaságtól kapott készletét, továbbá III. Károly Meissenben készített tányérjait, táljait és egyéb gyönyörűségeket. Innen jutunk ki a négyszögletű belső udvart körbevevő galériára. Itt közlekedtek egykor a szolgálók és udvaroncok. A galériát ünnepi alkalmakkor fali- és padlószőnyegekkel díszítették.

A Kápolna következik, melynek bejáratát a Katolikus Királyok kőszobrai őrzik. A latinkereszt alaprajzú, kupolás kápolna freskói a főbb spanyol védőszenteket, Jakabot, Izidort és nejét, San Leandrót és San Hermenegildót, illetve a Szűz megkoronázását ábrázolják.
A belépőtől jobbra található főoltárt Ramón Bayeu Szent Mihály arkangyalt megjelenítő képe díszíti. Velünk szemben található a másik oltár, alatta Szent Félix ereklyéivel. Ezen az oltáron Mengs befejezetlen Angyali üdvözlete látható.


A Királyi Kápolna

A Kápolna után Mária Lujza magánlakosztályának termein keresztül vezet az út.
Az Őrök szobáján keresztül lehetett bejutni a királyné lakosztályába.
XII. Alfonz billiárd szobája a következő állomás. A mennyezet freskóját Mariano Maella festette, témája szintén a mitológia: Junó megparancsolja Aelosznak, hogy bocsássa szabadon a szeleket. A freskót sajnos fa álmennyezet takarja. A billiárd asztalt Párizsból hozták.
XII. Alfonz dohányzószobáját kínai motívumokkal díszítették. A terem a polgárháborúban súlyosan károsodott, csak 1993-ban állították helyre.
A stukkóterem stukkóit Sabatini tervei alapján a Brilli testvérek valósították meg.

Az utolsó látogatók előtt nyitva álló szoba, a Nemesfa szoba, mely Gasparini felügyelete alatt készült rokokó stílusban. Az íróasztal, a két komód, a fotelok és a díszszék valószínűleg III. Károly tulajdonában voltak.


A Palotával szemben található Madrid főtemploma, az Almudenai Miasszonyunk-székesegyház. A legenda szerint a reconquista hősei ezen a helyen pillantották meg a névadó Mária képmását a medina, azaz az arab városmag védőfalában és ezt Isten üzenetének tekintették. Ezért épült ide a katedrális, ezért lett a Madonna-szobor a névadója.
A hagyomány szerint a Szűz szobrát 712-ben rejtették el a keresztény település lakói, amikor a szaracénok már közel jártak és tudták, a menekülés reménytelen. Hogy legalább a Szűz képmását ne becstelenítsék meg, befalazták a római falrendszer egyik nyílásába. 1085. november 9-ének éjjelén csoda történt: leomlott a fal, amelyben az eredeti Madonna szobrot rejtették. A legenda szerint a befalazáskor a település lakói két égő gyertyát helyeztek a szobor mellé, amelyek még 370 évvel később, a csoda időpontjában is világítottak. Azt mondják, a gyertya füstjének köszönhető a szobor barna színe.
A szobornak egyébként sok csodát tulajdonítanak. 1197-ben, amikor a mórok megkísérelték Magerit visszahódítását, a lakók a hosszú ostrom miatti éhezés következtében csaknem a város feladására kényszerültek. Egy csapat fiú azonban felfedezett egy elfeledett gabonaraktárt /persze a Szűz irányításával/, amelyet még a mórok hagytak itt. A Madonna elnevezése – almudenai – az arab almúdit, azaz magtár szóból eredhet.
Misztikus összefüggés van a Szűz és a város védőszentje, Szent Isidor /San Isidro/ közt is. Izidor valószínűleg 1082-ben született, a Szent képmása pedig röviddel ezután került ismét napvilágra. Izidor a Mária-templom közelében lakott, itt kapott vallási nevelést. Minden reggel ebben a templomban hallgatta a misét, s munka után is mindig betért a Szűz képmásához egy imára. Izidor hamvait napjainkban ebben a templomban őrzik.
A falban megtalált eredeti szobor még nincs meg, nem is tudni pontosan milyen lehetett. A templomban található szobor csak annak egy mása. Az eredeti valószínűleg IV. Henrik korában elégett, s hamvait egy kis zacskóba helyezték, amit a jelenlegi szobor belsejében rejtettek el. Ezt 1993-ban fedezték fel a restaurálás során.
Sajnos a templom épp nem volt nyitva, így belülről nem tudtuk megnézni.


Almudenai Miasszonyunk-székesegyház


Almudenai Miasszonyunk-székesegyház


A székesegyház egyik szobra


Almudenai Miasszonyunk-székesegyház a Palota előtti tér oldaláról


Almudenai Miasszonyunk-székesegyház a Palota előtti tér oldaláról


A székesegyház másik szobra

A Királyi Palotát elhagyva útközben még csinálunk egy fotót felülnézetből a Királyi Palota mellett lévő parkolóról, majd szintén felülnézetből a palota mellett található Sabatini-kertekről.


A Királyi Palota melletti parkoló felülnézetből


A Sabatini-kertek felülnézetből

Ezután a Plaza de Espana egyik padján megpihentünk, majd megnéztük a Sabatini-kerteket, ami a palota északi oldalán fekvő, 2 hektáros kert. A régi nagy istálló helyén alakították ki a második köztársaság idején. Az istállókat Sabatini tervezte, innen a név.
Íme néhány kép a kertről:





















Ezt követően kerestünk egy éttermet a környéken, sajnos nem a legjobbat sikerült kifognunk. Én tükörtojást kértem sült krumplival és bacon-el, Attila marhahús szeletet sült krumplival. Az én ételemmel nem is volt semmi gond, nekem ízlett, Attilának viszont olyan rágós volt a hús, hogy alig bírta felvágni. Segítettem neki, de a kezem majd’ szét ment vele. :) Azt mondta, ízre végülis nem volt rossz, de azért ennyit szenvedni egy hússal, amíg felvágjuk…
Hazafelé megálltunk egy másik étterem előtt, ahol a bejárat előtt egy akváriumban élő rákok voltak. Természetesen lefotóztam.



Ismét a Plaza de Espana felé indultunk, majd onnét vissza a szállodába, gyalogszerrel, mivel onnét már nem volt messze.
A végére még egy kép a Plaza de Espana környékéről:









Körkérdésünk
Értékeld honlapomat
Összes válasz: 6
Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Belépés
Naptár
«  Augusztus 2018  »
HKSzeCsPSzoV
  12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031